A "tűzálló" kifejezés olyan anyagok csoportját jelöli, amelyek ellenállnak a magas hőmérsékletnek. Általában az 1.000 F feletti környezetnek kitett nem fémes anyagok tűzállónak minősülnek. A tűzálló anyagok felhasználási köre igen széles, a rakétakilövő platformoktól az ipari kemencékig. Az acélipar azonban a legnagyobb fogyasztó, és az évente előállított összes tűzálló anyag közel 70 százalékát használja fel. A tűzálló anyagnak fizikailag és kémiailag mindenkor stabilnak kell lennie, különösen magas hőmérsékletnek kitéve. A hősokkokkal szembeni ellenálló képesség, a hőtágulás hatékonysága és a kémiailag állandó inertség a tűzálló anyagok legmeghatározóbb jellemzői.
A tűzálló anyagok osztályozása
A tűzálló anyagok osztályozása kémiai összetételükön alapul. E besorolás alapján három fő kategória van:
SAVAS TŰZálló anyagok: Általában alumínium-oxidból és szilícium-dioxidból készülnek. A savas tűzálló anyagokat a savak nem érintik, de a bázikus anyagok könnyen befolyásolhatják őket. A tűzálló tégla a leggyakoribb példa ebben a kategóriában.
ALAP TŰZálló anyagok: Általában magnéziából készülnek. Az alapvető tűzálló anyagokat a bázikus anyagok nem érintik, de a savas anyagok könnyen befolyásolhatják őket. Leginkább ipari kemencék bélésanyagaként használják.
semleges tűzálló anyagok: Általában krómból készülnek. A semleges tűzálló anyagokat sem savak, sem lúgok nem befolyásolják. A króm szén a leggyakoribb példa ebbe a kategóriába.
Tűzálló anyagok összetétele
A tűzálló anyagokat gyártási módjuk és formájuk szerint is kategorizálhatjuk. Egy másik általános kategorizálási technika a fúziós hőmérsékleten alapul. Például a cirkónium könnyen állhat a 2.{1}} C-vel szemben. Ezzel szemben a tűzálló tégla (tűzálló tégla) csak 1580 C-ig bírja a hőt. A tűzálló anyagok felhasználásuk szerint eltérő képletekből állnak, de mint fentebb említettük, a magas hőmérsékleten való stabilitás mindegyikre jellemző.
